A mérnöki tudományok szent helyén jártam. Persze nem akarom a többi tudomány elől kisajátítani. Az űrprogram lökést adott a a teljesség igénye nélkül az informatikának, telekommunikációnak, fizikának még a projekt menedzsment alapjait is itt fektették le. Nem szeretnék senkit a történelemmel untatni, inkább a személyes benyomásom osztanám meg. Sikerül-e az USA Disney Land stílusának elszúrni az élményt?

Pár szóban azért nézzük meg mi is a Kennedy Space Center. Florida keleti partjainál fekvő Cape Canaveral nevű félszigeten vagy inkább földnyelven található. Az 50-es évek elején választották ki az űrrakéta kilövések helyszínének. A hely előnyei:

• a már itt működő légierő bázis,
• ez egyenlítő közelsége ami segíti a geostacionárius pályára állast,
• nem túl sűrűn lakott terület,
• Florida a partot leszámítva egy kietlen mocsár,
• amit mind a két oldalról 1000km-en keresztül USA felségvizek és szigetek szegélyeznek

A jelentőségét az adja, hogy a teljesség igénye nélkül ez a helyszín a Atlas, Saturn , Apollo, Delta, Redstone, Space Shutle , Titan, Space X Falcon rakéták és programok kilövéseinek helyszíne. Nem csak egy emlék park az emberiség legnagyobb tudományos műszaki eredményének, de mai napig itt írják az űrkutatás történetének legújabb fejezeteit. Nem vagyok űrhajózás örült, nem tudom az összes évszámot és nevet, de libabőrös leszek és elég gyorsan könnybe lábad a szemem már Kennedy híres beszédétől is. 

Hogy kerültem ide? Sajnos nem állásinterjún voltam, csak Miamiban nyaraltam. Innen 3 órányi autóútra fekszik a Space Center, és még egy Space X kilövés is be volt tervezve, így adta magát a kirándulás. Megvettük előre a jegyet, ami 50 dollár. Stílusos rakéta kilövés nézős járműnek egy pick up-ot szemeltem ki. Arról ábrándozva, hogy a platóról nézhetem a fellövést. Elég vicces, hogy 112 dollár összköltségért 2 napra kaptunk egy 390lóerős Nissan Titan-t, ami kb akkora, hogy a Navara kis túlzással felfér a platóra. Itthon opel corsat lehet kapni ezért az árért. A 3 órás út szinte nyíl egyenes 2x3-5 sávos autópályán, de a nagy kerekek imbolygása, a jobbról balról való előzés lehetősége és az 5,7 literes V8 hangja, ami folyamatos értelmetlen gyorsításokra ösztönzött, elűzte az út unalmát. A félszigetre hosszú híd vezet és elég hamar láthatóak a kiállított rakéták.   

A látogatói központban egy csokor rakéta fogad, ami önmagában nem túl izgalmas. Hirtelen túl sok van, nem tudtam melyikhez mi kapcsolódik, valahogy nem okoztak katarzist. Ezen a részen sok étterem, bolt, plusz fizetős gyerekprogram, IMAX mozi és hasonló számomra érdektelen terült el. Az első kiállítás valami Nature and Science már már zavarba ejtően gagyi volt. Kezdett elmenni a kedvem. 

Elmentünk innen a Heroes and Legend kiállításra, ami egy nagyon szirupos, igazi USA, hősies, kampányvideóval indított. Innen egy másik terem, ahol egy 3D kilövést néztünk meg széllel szaggal mindennel. Ez jó volt, hatásos, de kicsit piaci. Nem 4D mozira vágyom, azt a Köki Plázában is megkapom, ez meg a Kennedy Space Center. Pár űrruha, kis technikai kiállítás, photoshop kép készítés űrhajósokkal. Mondjuk gyenge közepes volt. Nagyon kezdtem csalódott lenni, hogy egy nagy Nasa merchandising parkot kaptam a pénzemért. 

Úgy döntöttünk sorba állunk a busz útra ami bevisz az igazi katoni támaszpontra, a kilövés és összeszerelési helyszíneit megmutatni. Nem voltak sokan a parkban, de a sorban állás 1 óra volt. A busz bevitt a katonai bázis területére, tényleg karnyújtásnyira a kilövő állásoktól, de egy buszból nézve egy nem túl nagy élmény. Egy nyitott budapesti városnéző busz jobb lett volna, abból legalább lehetett volna látni a magas épületeket is. Valahogy nem jött át a grandiózusság. A busz megállt a Race for the Space kiállításnál, kint 10 perc várokozás, 15 perc béna propaganda videó. A következő teremben viszont a Saturn irányító központja volt berendezve, ahol átélhettük a kilövés előtti néhány percet. Ez igazán hatásos volt. Nagyon bele tudtam élni magam. Behozták a kilövés remegéseit, a hangot, a dolgozok örömét... Igazi katarzis volt. Erre kinyílt az ajtó, átléptünk a hangárba, és ott feküdt a Saturn V. A holdra szállás legendás rakétája (vagyis annak mása). Végem lett. Óriási, grandiózus, hihetetlen. Csak állsz nézed és nem hiszed el. Végre az élmény, hogy része vagy a történelemnek. Olyat látsz amit nem add vissza leírás, kép videó semmi. Saját kis buta videóim 50x néztem meg azóta. Nem tudok mit írni róla, életem egy nagy élménye. Nézzétek meg a videót és szorozzátok meg 100-zal. Nézzétek meg a saját szemetekkel. Sok mellék kiállítás stb, de én csak néztem és ámultam, nem tudtam és nem is tudok betelni vele. Másfél órát lődörögtem a hangárban. 

Innen busszal vissza az Space Shuttle kiállításhoz, ami egyébként busz nélkül a látogató központból is elérhető, csak én balfék voltam és nem találtam első körben. Itt megint 20 perc sorban állás. Aztán egy érdekes félbevágott kúp alakú terem. Videó futott a falakon és a tetőn is. Szinte megszédített, a kép a hang, az űr forgását idéző effektek nagyon jól sikerültek. Bemutatták a Space Shuttle program történetét. Az utolsó mondatok egyike valami olyasmi volt, hogy az Atlantis űrsikló végül méltó helyen tölti megérdemelt nyugdíjas éveit, új utat nyitva  az űrrepülő gépek új generációjának. Ekkor a fal kettényílt, és ott volt. Az Atlantis űrsikló ott állt velünk szemben, a Canadarm nevű robotkar és a Hubble-t helyezte pályára egy jelenetben. A Saturn okozta érzelmi sokkot még ki sem hevertem, erre rá tudtak még tenni az élményre. Ott támaszkodtam a korláton, inkább sírtam mint könnyeztem. Az egész elcseszett 20. század történetének számomra legszebb darabja, tényleg méltó helyen gyönyörű grandiózus kiállításon, a hozzá illő módon felvezetve. Tökéletes volt minden. Kifelé az épületből, pont a naplementében láthattam az érkezésnél még kissé érdektelen rakéta kiállítást. 3 órája még a számat húzgáltam, hogy kidobott pénz volt a belépő, a végére mégis életem egyik legszebb napja lett. Rövid videó erről is készült.

Nem tudom egy kevésbé technika megszállott ember is ennyire élvezné-e, de ajánlom mindenkinek. Nyitástól zárásig, mert kell rá 8 óra. Nálam jobban csak a gyerekek élvezték. Rengeteg interaktív mellék kiállítás szólt nekik.

Lapos földes, Trump-os világunkban nagyon jó érzés látni, hogy nincs minden veszve. A világ összes nációjából voltak látogatok, indiai gyerekek fizika klubos pólóban, amerikaiak tökéletes űrhajós vagy air force egyenruhában, fegyelmezetten sorban álló ázsiaiak, felnőttek gyerekek öregek együtt ámultunk mire képes az emberiség. 

Sajnos az aznapra tervezett kilövést végül elhalasztották. 

Olvasd el rövid bemutatkozásom és támogass patreonon, hogy podcast és video blog formában is megjelenhessen a blog:https://www.patreon.com/mernokszemmel

Kövessetek és kommenteljetek a facebook oldalamon: 

https://www.facebook.com/mernokiszem/